20. nap, 2016. december 16.
A mai napon azokról szeretnénk szólni, akiknek a fényképét nem tudjuk megmutatni, akiknek a történetét nem tudjuk elmondani:
Szeretnénk szólni A-ról, akit elemészt a kétségbeesés, amióta kiderült, hogy menedékkérelmét egy év várakozás után elutasították. Hetek óta nem eszik, hogy szolidaritást vállaljon otthon várakozó feleségével és két kislányával, akik éheznek. Minden vágya az volt, hogy elhozhassa őket Európába és békességben éljenek. A reménytelenség úrrá lett rajta, mi pedig tehetetlenül állunk előtte.
Szeretnénk szólni M-ről, akinek múltja, annyira nyomasztó, hogy jelene zavarodottság és jövője pedig teljes bizonytalanság.
Szeretnénk szólni N-ről, aki az egyik legbátrabb ember, akivel valaha is találkoztunk, de aki csak úgy tud előre haladni, hogy soha többé nem néz hátra.
Szeretnénk szólni azokról a barátainkról, akik értetlenül állnak a nyugati világ bonyolultsága előtt és elvesznek ebben az ismeretlen dzsungelben.
Szeretnénk szólni azokról a barátainkról, akik rémálmokkal küzdenek minden éjszaka.
Szeretnénk szólni azokról a barátainkról, akiknek annyira hiányoznak elvesztett édesanyjuk, édesapjuk, testvéreik, szeretteik, hogy néha úgy érzik, nem kapnak levegőt.
Szeretnénk szólni azokról, akik soha nem panaszkodnak, de a szemükben lévő szomorúság mindent elmond szavak nélkül is.
Szeretnénk szólni azokról a barátainkról, akik elvesztették a reményt, akiknek nem tudunk segíteni, csak együtt sírni velük.
Szeretnénk szólni A-ról, akit elemészt a kétségbeesés, amióta kiderült, hogy menedékkérelmét egy év várakozás után elutasították. Hetek óta nem eszik, hogy szolidaritást vállaljon otthon várakozó feleségével és két kislányával, akik éheznek. Minden vágya az volt, hogy elhozhassa őket Európába és békességben éljenek. A reménytelenség úrrá lett rajta, mi pedig tehetetlenül állunk előtte.
Szeretnénk szólni M-ről, akinek múltja, annyira nyomasztó, hogy jelene zavarodottság és jövője pedig teljes bizonytalanság.
Szeretnénk szólni N-ről, aki az egyik legbátrabb ember, akivel valaha is találkoztunk, de aki csak úgy tud előre haladni, hogy soha többé nem néz hátra.
Szeretnénk szólni azokról a barátainkról, akik értetlenül állnak a nyugati világ bonyolultsága előtt és elvesznek ebben az ismeretlen dzsungelben.
Szeretnénk szólni azokról a barátainkról, akik rémálmokkal küzdenek minden éjszaka.
Szeretnénk szólni azokról a barátainkról, akiknek annyira hiányoznak elvesztett édesanyjuk, édesapjuk, testvéreik, szeretteik, hogy néha úgy érzik, nem kapnak levegőt.
Szeretnénk szólni azokról, akik soha nem panaszkodnak, de a szemükben lévő szomorúság mindent elmond szavak nélkül is.
Szeretnénk szólni azokról a barátainkról, akik elvesztették a reményt, akiknek nem tudunk segíteni, csak együtt sírni velük.
(Fénykép: Jean-Pierre Nguyen)
| << Előző nap | Következő nap >> |
Lire en français
Read in English
